Philadelphia kísérlet – ez volt a fedõneve az amerikai haditengerészet 1943-ban

végzett kísérletének. Tulajdonképpen mindenki ismeri a történetet, aki érdeklõdik az

olyan legendák és rejtélyek iránt, mint például az UFO-k vagy a Bermudaháromszög.

Mégis érdemes felelevenítenünk a történetet, hiszen olyan izgalmas kérdéseket vet

fel, mint hogy okozhatja-e valóban tárgyak és személyek láthatatlanná válását óriási

erõsségû mágneses tér?

No és hát a Philadelphia kísérlet volt modern korunk egyik elsõ modern legendája is.

Charles Berlitz, a Bermuda-háromszög kultuszának elindítója és William Moore

könyvet írtak az esetrõl. De honnan vették ismereteiket és mi bizonyítja azok

helytálló voltát?

Az egész történet Morris Ketchum Jessuppal kezdõdött, egy olyan férfival, aki igen

sokféle dolog iránt érdeklõdött. A húszas években csillagászatot és matematikát

tanított a michigani egyetemen. Doktori értekezéséhez kapcsolódva olyan kutatási

módszert fejlesztett ki, ami több kettõscsillag felfedezéséhez vezetett. Ezeket

egyébként az angol Royal Stronomical Society nyilvántartásba is vette. Hogy végül

Jessup elnyerte-e az asztrofizika doktorának címét, az kérdésesnek látszik. A

késõbbi évek során sokat utazott, s idejét a maja és inka romok tanulmányozására

fordította.

Arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen építményeket csak egy idegen világ fejlett

technikájával állíthatták fel. Kutatásait végül pénzhiány miatt fel kellett függesztenie,

visszatért az USA-ba, ahol a The Case for the UFO (Az UFO-ügy) címû – ebben a

témában az elsõ – könyve miatt komoly támadások érték, mivel a mûben kevés,

tudományosan megalapozott adat keveredett nagytömegû áltudományos

magyarázattal.

A könyv 1955-ben jelent meg New Yorkban. Jessup felkérte olvasóit, noszogassák

kongresszusi képviselõiket, hogy követeljék az egyesített térelmélet további

kutatását. E kérdéssel foglalkozott Einstein életének utolsó éveiben, s Jessup hitt

abban, hogy ez az elmélet választ adhatna az UFO-k meghajtásának kérdésére.

1956.január 13-án Jessup megkapta az elsõ két levelet egy olvasójától, aki elõször

Carlos Miguel Allende, majd Carl M. Allen néven írt neki. Ezekben a hosszú lére

eresztett irományokban csak úgy hemzsegtek a helyesírási és ékezethibák. Ezeket a

hibákat kijavítva közlünk részleteket a levelekbõl.

Kedves dr. Jessup!Az, hogy a nyilvánossághoz fordult, s kérte olvasóit, gyakoroljanak nyomást

kongresszusi képviselõikre az Einstein-féle egységes térelmélet további kutatásával

és tökéletesítésével kapcsolatban, abszolút fölösleges dolog volt…

Eredményeit barátom, dr. Franklin Reno felhasználta… Ez ma már bizonyíték arra

nézve, hogy az egységes térelmélet bizonyos mértékig helyes…

Az eredmény egy torpedóromboló és teljes legénységének láthatatlanná tétele,

mégpedig a tengeren 1943 októberében. Az erõtér formája lapított gömbszerûség

volt, és mintegy száz yard (91 méter), esetleg valamivel több vagy kevesebb – ez a

Hold pozíciójától és a szélességi foktól függ – és a hajó minden oldalára kiterjedt.

Ezen a téren belül minden személy egymásba olvadt és bár voltak néhányan a

fedélzeten, akik megõrizték saját alakjukat, aztán ezek is egyszerûen a semmibe

tûntek. Az erõtéren kívül lévõk semmi mást nem láttak, csak a hajótest visszamaradt

formáját a vízben… A kísérleti hajó eredeti legénységébõl csak kevesen maradtak

meg máig, uram. A legtöbben megõrültek, egyikük a felesége és a gyermekei szeme

láttára, két másik társa jelenlétében egyenesen átment a ház falán és soha többé

nem látták; Ketten, miközben a kompaszt ellenõrizték, lángokká váltak, vagyis

megmerevedtek és elkezdtek égni, égtek tizennyolc napon át… A kísérlet

eredményesen zárult, de az embereknek csalódást okozott. Vizsgálja meg ön is a

philadelphiai újság egy kis bekezdését (a lap felsõ részén, az újság hátsó

harmadában, 1944-46 tavaszán, õszén vagy telén, NEM a nyarán) ami egy aktív

tengerészekrõl szóló tudósítást közöl az elsõ utazásuk után. Egy csapszékben

gyûltek össze, a Gin Mill vagy a Beer Joint nevûben Navy Yard közelében. A

pincérnõnek valóságos sokkot okoztak azzal, hogy szinte lemerevedtek és semmi

értelmeset nem tudtak mondani azon kívül, hogy HIHETETLEN. Azt írják, csak

leírtam, amit hallottam, a nõszemélyek együgyûek voltak…

Azt szeretném, ha Ön egy kicsit utánajárna, mert egyszerûen megfulladna a

méregtõl, ha visszaemlékszik arra, hogy ezt a kutatást törvényesíteni akarta.

Megkülönböztetett tisztelettel:

Carl M. Allen

Ui.: További segítségül megadom a személyi azonosító számomat: Z416175

Néhány nappal késõbb:

Megjegyzések és kiegészítések az írással kapcsolatban… Szeretnék megemlíteni

valamit, nevezetesen azt, hogy a kísérleti hajó eltûnt a philadelphiai dokkból és alig

néhány perccel késõbb felbukkant egy másik dokkban, Portsmouth mellett, Newport

Newsban. Ez egyértelmûen és világosan mutatja, mivel a helyek ismertek, hogy a

hajó újra eltûnt. Aztán újra visszatért a philadelphiai dokkjába, néhány perc vagy még

rövidebb idõ alatt. Ez is megjelent az újságban, csak nem emlékszem, melyikben

olvastam és mikor. Valószínûleg a kísérlet végén, 1956-ban, miután abbahagyták a

dolgot, de ebben nem vagyok biztos…

Mély tisztelettel:Carl M. Allen

Mélyen tisztelt Mr. Jessup!

Ön egyértelmû bizonyítékot kért tõlem, de csak ennek a jelenségnek a

megismétlésekor tudnék Önnek valamit adni… SOHA nem tudnám teljesíteni ezt a

kívánságát… Saját személyemben akkor tudnék segíteni Önnek, ha lenne egy

hipnotizõröm, rendelkezésemre állna némi nátriumpenthotal (igazságszérum – a

szerk.) lenne magnetofonom, egy kitûnõ titkárnõm, akkor valóban értékes anyagot

tudnék készíteni Önnek…

Mr. Jessup, én álmodozó vagyok. Nem csinálok ebbõl titkot és abból sem, hogy

BIZTOS vagyok benne, az ember eljut oda, amirõl álmodik – a csillagokhoz,

mégpedig azzal a transzportálási móddal, amely által a haditengerészet véletlenül –

a legnagyobb ámulatára – eltûnni látta kísérleti hajóját, ami néhány perc múlva több

száz tengeri mérfölddel távolabbra bukkant fel…

Talán a haditengerészet ezzel a véletlen transzportálással már rendelkezik azzal,

amit az Ön UFO-jának építésénél is alkalmaztak. Ez logikus végkövetkeztetés,

függetlenül attól, milyen szempontból tekintjük. Mit gondol errõl???

Mély tisztelettel:

Carl Allen

Allende óvta Jessupot az egységes térelmélettel kapcsolatos kutatásoktól. Ezt azzal

indokolta, hogy az USA haditengerészete már gyakorlatban kipróbálta az elméletet,

azaz láthatatlanná tett egy hajót, ami annak legénységére nézve szörnyû

következményekkel járt.

Jessup válaszolt a levélre és további részletek iránt érdeklõdött, de Allende nem

tudott több információval szolgálni. Eközben Washingtonban is szóbeszéd tárgya lett

Jessup és könyve.

Az Office of Naval Research (Tengerészeti Kutatási Hivatal) 1955 augusztusában

egy névtelen feladótól kapott egy példányt a könyvbõl. Mindegyik lap tetején, alján és

oldalán megjegyzéseket fûztek a szöveghez, mintha a könyv olyasvalakitõl

származott volna, aki foglalkozott az UFO-kkal, azok meghajtásával, valamint az

ezeket irányító lények feltételezhetõ lakhelyével.

A könyv az ONR két tisztje, George W. Hoover, a különleges projektek parancsnoka

és Sidney Sherby százados kezébe került. Az urak meghívták Jessupot

Washingtonba, megmutatták neki a széljegyzetekkel ellátott könyvet és

megkérdezték, mi a véleménye ezekrõl. Jessup szerint a jegyzetek Allende

kézírására emlékeztettek, s átadta a férfitõl kapott leveleket is. A tisztek lemásoltatták

a könyvbe írt megjegyzéseket, hogy olvashatóbbak, illetve kezelhetõbbek legyenek,

majd a texasi Varo Manufacturing Company kiadta a teljes szöveget.

Az ONR nem adott kielégítõ választ arra, miért érdeklõdik az anyag iránt, sõt azt

nyilatkozták, hogy hivatalosan nem is foglalkoznak vele. Hoover és Sherby csupánmagánemberként érdeklõdik az UFO-k iránt – bár ezek kutatása 1956-ban még

gyermekcipõben járt. A Varo-kiadáshoz írt elõszavukban azt a dicsérendõen okos

véleményüket nyilvánították ki, hogy nincs olyan részlete, amely a klasszikus

tudomány álláspontja szerint elfogadható lenne, bár a nehézségi erõ természetének

kutatásakor ezeket az utalásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Feltételezhetõ

azonban, hogy Hoover és Sherby érdeklõdése valóban csak egyéni volt, õk állták a

Varo-kiadvány költségeit, és minden további kutatást a saját zsebükbõl fedeztek. Az

nem ismeretes, hogy maga Jessup folytatott-e további vizsgálatokat. Az ebben a

témakörben való ügyködése meglehetõs hirtelenséggel fejezõdött be, ugyanis 1959

április 20-án holtan találták autójában a floridai Dade Country Parkban. Úgy tûnt,

Jessup a kipufogógázt egy tömlõn keresztül a kombi belsejébe vezette, tehát

öngyilkosságot követett el.

Valóban így történt? Halála sok spekulációra adott okot. Jessup nem az az ember

volt, aki ily módon vált volna meg az élettõl. Akadtak, akik feltételezték, valakik

megölték õt, mert vonakodott felhagyni az UFO-kutatással.

Man in Black (MIB), vagyis férfiak feketében – így nevezték el azokat a

kormányhivatalnokokat, akik alkalmanként felkeresték a különbözõ UFO-kutatókat,

és rábeszélték õket, hogy hagyják abba az effajta foglalatosságokat. Mások viszont

úgy gondolták, Jessup személyes problémái miatt depresszióssá vált és tudni vélték,

hogy egy közeli barátjának beszélt is az öngyilkosságról.

Jessup levelezõpartnerérõl, Carlos Miguel Allende/Carl M. Allenrõl keveset lehet

tudni, nem lépett kapcsolatba senkivel és csak kevesekkel állt szóba. Ezekhez a

szerencsésekhez tartozott Charles Berlitz és William Moore, akik egyébként alig

tudtak meg többet annál, amit már Jessup is közölt velük. Végül azonban sikerült a

kísérleti hajtót az Eldridge nevû rombolóval azonosítani.

Carlos Allende személye mindvégig rejtély maradt. Legalább öt, különféle álneve

volt; 1925-ben született a pennsylvaniai Springdale-ben. Apja ír, anyja cigány

származású volt. 1942 július 14-tõl 1943 május 21-ig az USA haditengerészeténél

teljesített szolgálatot. 1943. júliusában átkerült a kereskedelmi hajózáshoz, innen

1952-ben távozott.

Azóta látszólag céltalanul járt-kelt az országban. Állítólag a Varo Company is

meghívta és szoros kapcsolatban állt dr. Edward U. Condonnal, aki a coloradoi

egyetem UFO-kutató projektjének vezetõje volt. A Jessuphoz írt két levélnek

igazolhatóan Allende a szerzõje, s õ írta az ONR-hez küldött könyv széljegyzeteit is.

Allende azt állította, hogy 1943-ban egy bizonyos dr. Franklin Reno Einstein

elméletét felhasználva továbbfejlesztette az egységes térelmélet kutatását. Ezt az

USA haditengerészete kísérletileg kipróbálta, melynek következtében az Eldridge

teljes legénységével együtt láthatatlanná vált. Mindezt 1943 októberében Allende az

S.S. Adrew Eurseth teherhajó fedélzetérõl nézte végig. Azt is közölte Berlitz-cel és

Moore-ral, hogy az Eldridge-t különleges erõtér vette körül, ami 90 méterre terjedt ki

a hajótól, sõt, õ maga is egészen könyékig benyúlt ebbe a sajátságos térbe.

A kísérlet eredményes volt, noha Allende titokzatos és rémisztõ mellékhatásokról is

beszélt, amiket a legénység szenvedett el: néhányan meghaltak, mások megõrültek,egy páran pedig idõlegesen újra láthatatlanná váltak. Sõt, egyszer egy philadelphiai

bárban nagy csõdület támadt, mert a legénység egyik tagja hirtelen eltûnt a

semmiben.

Allende még azt is közölte, hogy további kísérletek is folytak, amikor a hajót egy

másik dokkba, a virginiai Newport News közelébe teleportálták. Bár ennek nem volt

szemtanúja, mégis tájékoztatta Jessupot, hogy olvasott errõl az egyik philadelphiai

újságban.

Végezetül Allende közölte személyi azonosító számát: Z 416175 és néhány tanú

nevét, akik az általa elmondottakat valamilyen formában meg tudják erõsíteni.

A haditengerészet természetesen azóta is tagad mindent, és szenzációhajhász

ostobaságnak minõsíti az ügyet.

A legendát azonban nem lehet a szõnyeg alá seperni.