A Philadelphia kísérlet
Honlap-menü
Belépés
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala
  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Üdvözöllek, Vendég · RSS 2017-12-17, 10:46 AM

     
    A Philadelphia kísérlet
    Philadelphia kísérlet – ez volt a fedõneve az amerikai haditengerészet 1943-ban
    végzett kísérletének. Tulajdonképpen mindenki ismeri a történetet, aki érdeklõdik az
    olyan legendák és rejtélyek iránt, mint például az UFO-k vagy a Bermudaháromszög.
    Mégis érdemes felelevenítenünk a történetet, hiszen olyan izgalmas kérdéseket vet
    fel, mint hogy okozhatja-e valóban tárgyak és személyek láthatatlanná válását óriási
    erõsségû mágneses tér?
    No és hát a Philadelphia kísérlet volt modern korunk egyik elsõ modern legendája is.
    Charles Berlitz, a Bermuda-háromszög kultuszának elindítója és William Moore
    könyvet írtak az esetrõl. De honnan vették ismereteiket és mi bizonyítja azok
    helytálló voltát?
    Az egész történet Morris Ketchum Jessuppal kezdõdött, egy olyan férfival, aki igen
    sokféle dolog iránt érdeklõdött. A húszas években csillagászatot és matematikát
    tanított a michigani egyetemen. Doktori értekezéséhez kapcsolódva olyan kutatási
    módszert fejlesztett ki, ami több kettõscsillag felfedezéséhez vezetett. Ezeket
    egyébként az angol Royal Stronomical Society nyilvántartásba is vette. Hogy végül
    Jessup elnyerte-e az asztrofizika doktorának címét, az kérdésesnek látszik. A
    késõbbi évek során sokat utazott, s idejét a maja és inka romok tanulmányozására
    fordította.
    Arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen építményeket csak egy idegen világ fejlett
    technikájával állíthatták fel. Kutatásait végül pénzhiány miatt fel kellett függesztenie,
    visszatért az USA-ba, ahol a The Case for the UFO (Az UFO-ügy) címû – ebben a
    témában az elsõ – könyve miatt komoly támadások érték, mivel a mûben kevés,
    tudományosan megalapozott adat keveredett nagytömegû áltudományos
    magyarázattal.
    A könyv 1955-ben jelent meg New Yorkban. Jessup felkérte olvasóit, noszogassák
    kongresszusi képviselõiket, hogy követeljék az egyesített térelmélet további
    kutatását. E kérdéssel foglalkozott Einstein életének utolsó éveiben, s Jessup hitt
    abban, hogy ez az elmélet választ adhatna az UFO-k meghajtásának kérdésére.
    1956.január 13-án Jessup megkapta az elsõ két levelet egy olvasójától, aki elõször
    Carlos Miguel Allende, majd Carl M. Allen néven írt neki. Ezekben a hosszú lére
    eresztett irományokban csak úgy hemzsegtek a helyesírási és ékezethibák. Ezeket a
    hibákat kijavítva közlünk részleteket a levelekbõl.
    Kedves dr. Jessup!Az, hogy a nyilvánossághoz fordult, s kérte olvasóit, gyakoroljanak nyomást
    kongresszusi képviselõikre az Einstein-féle egységes térelmélet további kutatásával
    és tökéletesítésével kapcsolatban, abszolút fölösleges dolog volt…
    Eredményeit barátom, dr. Franklin Reno felhasználta… Ez ma már bizonyíték arra
    nézve, hogy az egységes térelmélet bizonyos mértékig helyes…
    Az eredmény egy torpedóromboló és teljes legénységének láthatatlanná tétele,
    mégpedig a tengeren 1943 októberében. Az erõtér formája lapított gömbszerûség
    volt, és mintegy száz yard (91 méter), esetleg valamivel több vagy kevesebb – ez a
    Hold pozíciójától és a szélességi foktól függ – és a hajó minden oldalára kiterjedt.
    Ezen a téren belül minden személy egymásba olvadt és bár voltak néhányan a
    fedélzeten, akik megõrizték saját alakjukat, aztán ezek is egyszerûen a semmibe
    tûntek. Az erõtéren kívül lévõk semmi mást nem láttak, csak a hajótest visszamaradt
    formáját a vízben… A kísérleti hajó eredeti legénységébõl csak kevesen maradtak
    meg máig, uram. A legtöbben megõrültek, egyikük a felesége és a gyermekei szeme
    láttára, két másik társa jelenlétében egyenesen átment a ház falán és soha többé
    nem látták; Ketten, miközben a kompaszt ellenõrizték, lángokká váltak, vagyis
    megmerevedtek és elkezdtek égni, égtek tizennyolc napon át… A kísérlet
    eredményesen zárult, de az embereknek csalódást okozott. Vizsgálja meg ön is a
    philadelphiai újság egy kis bekezdését (a lap felsõ részén, az újság hátsó
    harmadában, 1944-46 tavaszán, õszén vagy telén, NEM a nyarán) ami egy aktív
    tengerészekrõl szóló tudósítást közöl az elsõ utazásuk után. Egy csapszékben
    gyûltek össze, a Gin Mill vagy a Beer Joint nevûben Navy Yard közelében. A
    pincérnõnek valóságos sokkot okoztak azzal, hogy szinte lemerevedtek és semmi
    értelmeset nem tudtak mondani azon kívül, hogy HIHETETLEN. Azt írják, csak
    leírtam, amit hallottam, a nõszemélyek együgyûek voltak…
    Azt szeretném, ha Ön egy kicsit utánajárna, mert egyszerûen megfulladna a
    méregtõl, ha visszaemlékszik arra, hogy ezt a kutatást törvényesíteni akarta.
    Megkülönböztetett tisztelettel:
    Carl M. Allen
    Ui.: További segítségül megadom a személyi azonosító számomat: Z416175
    Néhány nappal késõbb:
    Megjegyzések és kiegészítések az írással kapcsolatban… Szeretnék megemlíteni
    valamit, nevezetesen azt, hogy a kísérleti hajó eltûnt a philadelphiai dokkból és alig
    néhány perccel késõbb felbukkant egy másik dokkban, Portsmouth mellett, Newport
    Newsban. Ez egyértelmûen és világosan mutatja, mivel a helyek ismertek, hogy a
    hajó újra eltûnt. Aztán újra visszatért a philadelphiai dokkjába, néhány perc vagy még
    rövidebb idõ alatt. Ez is megjelent az újságban, csak nem emlékszem, melyikben
    olvastam és mikor. Valószínûleg a kísérlet végén, 1956-ban, miután abbahagyták a
    dolgot, de ebben nem vagyok biztos…
    Mély tisztelettel:Carl M. Allen
    Mélyen tisztelt Mr. Jessup!
    Ön egyértelmû bizonyítékot kért tõlem, de csak ennek a jelenségnek a
    megismétlésekor tudnék Önnek valamit adni… SOHA nem tudnám teljesíteni ezt a
    kívánságát… Saját személyemben akkor tudnék segíteni Önnek, ha lenne egy
    hipnotizõröm, rendelkezésemre állna némi nátriumpenthotal (igazságszérum – a
    szerk.) lenne magnetofonom, egy kitûnõ titkárnõm, akkor valóban értékes anyagot
    tudnék készíteni Önnek…
    Mr. Jessup, én álmodozó vagyok. Nem csinálok ebbõl titkot és abból sem, hogy
    BIZTOS vagyok benne, az ember eljut oda, amirõl álmodik – a csillagokhoz,
    mégpedig azzal a transzportálási móddal, amely által a haditengerészet véletlenül –
    a legnagyobb ámulatára – eltûnni látta kísérleti hajóját, ami néhány perc múlva több
    száz tengeri mérfölddel távolabbra bukkant fel…
    Talán a haditengerészet ezzel a véletlen transzportálással már rendelkezik azzal,
    amit az Ön UFO-jának építésénél is alkalmaztak. Ez logikus végkövetkeztetés,
    függetlenül attól, milyen szempontból tekintjük. Mit gondol errõl???
    Mély tisztelettel:
    Carl Allen
    Allende óvta Jessupot az egységes térelmélettel kapcsolatos kutatásoktól. Ezt azzal
    indokolta, hogy az USA haditengerészete már gyakorlatban kipróbálta az elméletet,
    azaz láthatatlanná tett egy hajót, ami annak legénységére nézve szörnyû
    következményekkel járt.
    Jessup válaszolt a levélre és további részletek iránt érdeklõdött, de Allende nem
    tudott több információval szolgálni. Eközben Washingtonban is szóbeszéd tárgya lett
    Jessup és könyve.
    Az Office of Naval Research (Tengerészeti Kutatási Hivatal) 1955 augusztusában
    egy névtelen feladótól kapott egy példányt a könyvbõl. Mindegyik lap tetején, alján és
    oldalán megjegyzéseket fûztek a szöveghez, mintha a könyv olyasvalakitõl
    származott volna, aki foglalkozott az UFO-kkal, azok meghajtásával, valamint az
    ezeket irányító lények feltételezhetõ lakhelyével.
    A könyv az ONR két tisztje, George W. Hoover, a különleges projektek parancsnoka
    és Sidney Sherby százados kezébe került. Az urak meghívták Jessupot
    Washingtonba, megmutatták neki a széljegyzetekkel ellátott könyvet és
    megkérdezték, mi a véleménye ezekrõl. Jessup szerint a jegyzetek Allende
    kézírására emlékeztettek, s átadta a férfitõl kapott leveleket is. A tisztek lemásoltatták
    a könyvbe írt megjegyzéseket, hogy olvashatóbbak, illetve kezelhetõbbek legyenek,
    majd a texasi Varo Manufacturing Company kiadta a teljes szöveget.
    Az ONR nem adott kielégítõ választ arra, miért érdeklõdik az anyag iránt, sõt azt
    nyilatkozták, hogy hivatalosan nem is foglalkoznak vele. Hoover és Sherby csupánmagánemberként érdeklõdik az UFO-k iránt – bár ezek kutatása 1956-ban még
    gyermekcipõben járt. A Varo-kiadáshoz írt elõszavukban azt a dicsérendõen okos
    véleményüket nyilvánították ki, hogy nincs olyan részlete, amely a klasszikus
    tudomány álláspontja szerint elfogadható lenne, bár a nehézségi erõ természetének
    kutatásakor ezeket az utalásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Feltételezhetõ
    azonban, hogy Hoover és Sherby érdeklõdése valóban csak egyéni volt, õk állták a
    Varo-kiadvány költségeit, és minden további kutatást a saját zsebükbõl fedeztek. Az
    nem ismeretes, hogy maga Jessup folytatott-e további vizsgálatokat. Az ebben a
    témakörben való ügyködése meglehetõs hirtelenséggel fejezõdött be, ugyanis 1959
    április 20-án holtan találták autójában a floridai Dade Country Parkban. Úgy tûnt,
    Jessup a kipufogógázt egy tömlõn keresztül a kombi belsejébe vezette, tehát
    öngyilkosságot követett el.
    Valóban így történt? Halála sok spekulációra adott okot. Jessup nem az az ember
    volt, aki ily módon vált volna meg az élettõl. Akadtak, akik feltételezték, valakik
    megölték õt, mert vonakodott felhagyni az UFO-kutatással.
    Man in Black (MIB), vagyis férfiak feketében – így nevezték el azokat a
    kormányhivatalnokokat, akik alkalmanként felkeresték a különbözõ UFO-kutatókat,
    és rábeszélték õket, hogy hagyják abba az effajta foglalatosságokat. Mások viszont
    úgy gondolták, Jessup személyes problémái miatt depresszióssá vált és tudni vélték,
    hogy egy közeli barátjának beszélt is az öngyilkosságról.
    Jessup levelezõpartnerérõl, Carlos Miguel Allende/Carl M. Allenrõl keveset lehet
    tudni, nem lépett kapcsolatba senkivel és csak kevesekkel állt szóba. Ezekhez a
    szerencsésekhez tartozott Charles Berlitz és William Moore, akik egyébként alig
    tudtak meg többet annál, amit már Jessup is közölt velük. Végül azonban sikerült a
    kísérleti hajtót az Eldridge nevû rombolóval azonosítani.
    Carlos Allende személye mindvégig rejtély maradt. Legalább öt, különféle álneve
    volt; 1925-ben született a pennsylvaniai Springdale-ben. Apja ír, anyja cigány
    származású volt. 1942 július 14-tõl 1943 május 21-ig az USA haditengerészeténél
    teljesített szolgálatot. 1943. júliusában átkerült a kereskedelmi hajózáshoz, innen
    1952-ben távozott.
    Azóta látszólag céltalanul járt-kelt az országban. Állítólag a Varo Company is
    meghívta és szoros kapcsolatban állt dr. Edward U. Condonnal, aki a coloradoi
    egyetem UFO-kutató projektjének vezetõje volt. A Jessuphoz írt két levélnek
    igazolhatóan Allende a szerzõje, s õ írta az ONR-hez küldött könyv széljegyzeteit is.
    Allende azt állította, hogy 1943-ban egy bizonyos dr. Franklin Reno Einstein
    elméletét felhasználva továbbfejlesztette az egységes térelmélet kutatását. Ezt az
    USA haditengerészete kísérletileg kipróbálta, melynek következtében az Eldridge
    teljes legénységével együtt láthatatlanná vált. Mindezt 1943 októberében Allende az
    S.S. Adrew Eurseth teherhajó fedélzetérõl nézte végig. Azt is közölte Berlitz-cel és
    Moore-ral, hogy az Eldridge-t különleges erõtér vette körül, ami 90 méterre terjedt ki
    a hajótól, sõt, õ maga is egészen könyékig benyúlt ebbe a sajátságos térbe.
    A kísérlet eredményes volt, noha Allende titokzatos és rémisztõ mellékhatásokról is
    beszélt, amiket a legénység szenvedett el: néhányan meghaltak, mások megõrültek,egy páran pedig idõlegesen újra láthatatlanná váltak. Sõt, egyszer egy philadelphiai
    bárban nagy csõdület támadt, mert a legénység egyik tagja hirtelen eltûnt a
    semmiben.
    Allende még azt is közölte, hogy további kísérletek is folytak, amikor a hajót egy
    másik dokkba, a virginiai Newport News közelébe teleportálták. Bár ennek nem volt
    szemtanúja, mégis tájékoztatta Jessupot, hogy olvasott errõl az egyik philadelphiai
    újságban.
    Végezetül Allende közölte személyi azonosító számát: Z 416175 és néhány tanú
    nevét, akik az általa elmondottakat valamilyen formában meg tudják erõsíteni.
    A haditengerészet természetesen azóta is tagad mindent, és szenzációhajhász
    ostobaságnak minõsíti az ügyet.
    A legendát azonban nem lehet a szõnyeg alá seperni.
    Copyright MyCorp © 2017
    Az oldalt a uCoz rendszer működteti
    106:14